Szatmáry Kinga

Alig vártam, hogy eljöjjön megint a Szeptember. Persze a nyarat végig lovagoltam és már díjugratáson is voltam, ahol szintén első lettem. Imádom Szilajt, egyre jobban megszeretem amióta, csak van nekem szinte mintha egy testvérem lenne. Szóval, már jó lenne ha a suliba lennék találkozni a barátaimmal és persze Reniékkel. De legfőképpen Olivérrel. Egész nyáron alig láttam, most pedig épp itt lenne az ideje. Olyan rég láttam a lányokat, hogy hiányoznak egész nyáron csak a húgom nyafogását hallottam, hogy így nem szép meg úgy na, ne etessen már. Tudom, hogy egy kis hercegnőnek képzeli, magát de mikor észhez térítem néha- néha akkor tudom szeretni. Szüleimmel, persze jól kijövök hiszen szeretem, ahhoz képest hogy nagyképű, önző vagyok, de hát ez van. Ezt is kell szeretni nem? Szóval, várom hogy tudjak dicsekedni a díjaimmal és újra benne lenni a könyvszerkesztőségbe. Egyébként kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni ebben az évben mindenkivel, de legfőképpen velem. Milyen szerelmeim lesznek, egyenlőre Olivért szeretem és őt is fogom ha meg nem csal de ha igen leordítom a fejét és csinálok pár guggolást, felállást  az udvaron és  ezzel le is van tudva a feszültségem. Egyre jobban megkedveltem őket, de ettől függetlenül semmi nem változik meg bennem.