Rentai Renáta
Hozzászólások száma : 141 Join date : 2015. Jan. 31. Age : 33 Tartózkodási hely : • a kertben olvasok
| Tárgy: Rentai Renáta - This is my life, darling Szer. Feb. 04, 2015 2:17 pm | |
| Rentai Renáta "Nem tudom, hogy ő csókolt-e meg engem vagy én őt, esetleg egyszerre történt. Nem ez a lényeg. A gyomromban lévő valamennyi pillangó felébredt és vadul csapkodni kezdett, miközben a mellkasom úgy hullámzott, hogy alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ, végig azt kívántam, hogy soha ne érjen véget." Teljes név: Rentai Renáta Becenév: Reni, Rencsi Születési idő: 1991. Április 9. Kor: 14 Osztály: 9.b Avatar alany: Palvin Barbara Szemszín: barna Hajszín: szőkés-barna Hobbi: olvasás Kedvenc szín: kék Kedvenc étel: palacsinta Külső:
Sosem törődtem annyit a külsőmmel, mint manapság a korombeli lányok többsége. Inkább olvasok el egy jó könyvet, mint manikűrözök vagy teszek fel egy arcpakolást. Ennek ellenére nem vagyok csúnya. Sőt, igazából szerintem csinos lány vagyok. Persze, nem vagyok egy plázába járós cica baba, de úgy gondolom, nem tartozom a fogszabályzós, szeplős, szemüveges lányok közé. Hála anyunak és apunak. A ruháim egyszerűek, nem csillognak, nincsenek tele flitterekkel, mégis jól érzem bennük magam. Ugyanakkor mindig megpróbálok csinos lenni, ami nem mindig sikerül, mert gyakran kiderül, hogy az előre megtervezett ruhám néhány darabja ki sincs mosva. Olyankor nem lennék apu vagy anyu helyében... Hajamat általában hagyom, hogy vállaimra omoljanak, de néha napján felkötöm. Egy minimális sminket teszek az arcomra. Kizárólag lapos talpú cipőket hordok. Nem is értem, hogy bírja néhány nő azokban a húszcentis sarkakban. Magasságom átlagos, nem vagyok túl alacsony, sem túl magas. Az osztályban a tornasor közepén helyezkedem el. Na, de ennyi elég is a külsőmről. Belső: Rettenetesen érzékeny vagyok. Hamar elérzékenyülök, mindent magamra veszek, s ha valaki kétértelműt mond rám, napokig azon rágódom, hogyan is értette. Sajnos gyakori nálam az ilyen agyalás. Az év második hete óta csak egy valamin... azaz valakin jár az agyam. Antai-Kelemen Ádámon. Még sosem tetszett egy fiú sem. Sosem éreztem korábban ilyet. Ez az egész pedig olyan hirtelen jött... És ő olyan... Olyan tökéletes. Sajnos, amíg ő tökéletes, én addig kétségbeesetten várom a csodát. Ugyanis én soha az életben nem leszek képes elmondani neki, hogyan is érzek iránta. Sőt, általában egy normális mondatot sem tudok neki mondani. El sem merem képzelni, mit gondolhat rólam... Mindemellett művelt vagyok és okos. Az igazat megvallva, szeretek tanulni. Arnold, az egyik legjobb barátom, nagyon jó hatással van rám. Sok mindenben hasonlítunk. Például az olvasásban. Mindketten megőrülünk a könyvekért. Igaz, teljesen különböző stílusúakat szeretünk, ez mégis közös bennünk. A másik legjobb barátommal, Virággal is sok közös van bennünk. Mondjuk, hogy az Általános Iskolában egyikünknek sem volt igazi barátja... igazából, talán ennyi. A zenei ízlésünk és minden más ízlésünk különbözik. Talán ezért vagyok ennyire jó barátnők. Ők ketten nagyon fontosak nekem. A humorom elég szarkasztikus, nem mindenki érti, de aki igen, az értékeli. Nem gyakran nézek filmeket vagy sorozatokat, csak ha Virág kényszerít. Habár filmet gyakrabban nézek mostanában.
|
Előtörténetem
Egészen augusztusig, semmi érdekes nem történt az életemben, semmi fontos, arra érdemes dolog, hogy elmeséljem Persze, a születésem biztosan izgalmas volt, na meg volt néhány nyár, mikor a szüleimmel elmentünk a vidámparkba vagy olvastam egy nagyon jó könyvet. De ezen kívül semmi említésre méltó nem történt. Ismétlem augusztusig. Mikor a szüleimet áthelyezték ide, és kiderült, hogy a Szent Johanna Gimiben fogom kezdeni a kilencedik osztályt, nagyon izgultam és az igazat megvallva, rettenetesen vártam. Való igaz, az első napokat mindig is imádtam. Olyankor minden új, minden más. Habár általánosban nem sok új dolog történt. Azt az iskolát nem szerettem. Legszívesebben kitörölném azt a nyolc évet. Kétlem, hogy valaha is, mondjuk majd sok év múlva boldogan, nosztalgiázva gondolok majd vissza arra a pár évre. Utáltam oda járni. Utáltam azokat az embereket. Az új iskola pedig rengeteg új lehetőséget kínált. Mostanra pedig, nyugodtan állíthatom, hogy sehova máshova nem járnék szívesebben. Na, de, ne siessünk előre, térjünk vissza az augusztushoz. A költözés jó volt, az új ház csodás, elég nagy hármunknak, ugyanis testvérem az nincs. Habár, emiatt ki kellett hagynom, a gólya tábort, amit már így visszamenőleg sajnálok. Ott mindenki megismerkedhetett, biztosan jó volt. De hát csak nem hagyhattam egyedül anyut azzal a sok dobozzal. Már az első napomért megérte az iskolában. Szereztem egy nagyon jó barátot, akiről először nem is gondolná az ember, milyen jó fej és mennyire aranyos. Legalábbis, mikor egy rózsaszín masnis csat van a hajában. Virággal az óta elválaszthatatlanok vagyunk együtt. Még sosem volt legjobb barátnőm, de rá kellett jönnöm, hogy elképesztő, ha az embernek van egy ilyenje. Hamarosan egy újabb barátra tettem szert, Arnoldra. Bár, rá nem mondanám, hogy annyira aranyos. Ő nagyon komoly, intelligens és művelt. Benne ezt szeretem annyira. Bár, próbálja leplezni, tudom, hogy ő is annyira jó barátjának tart engem, mint én őt. Igazából, én vagyok neki az egyetlen. A második héten, pontosan az első napon, vagyis szeptember 8-án, olyan történt velem, ami még soha. Amiről nem is gondoltam volna, hogy ilyen lesz, pont velem, pont most és pont itt. Megláttam Antai-Kelemen Ádámot, becenevén Cortez. Le sem tudom írni, milyen érzések kavarogtak benne. Az óta a nap óta, egyre többet tudok meg róla és azt érzem, egyre jobban kedvelem. Nem is tudom, mit mondhatnék. Nagyon helyes. Ő olyan, minden lány álma típusú srác. Én meg egyáltalán nem vagyok a minden fiú álma típusú lány, így szerintem, soha az életben nem lesz semmi esélyem nála. Mégis miért lenne? Én túl egyszerű vagyok. Nincs bennem semmi különleges. Hozzá valaki olyan illik, mint Dina az A osztályból. Előre látom, hogy azok ketten hamarosan járni fognak. Én pedig ki fogok borulni. Bele sem merek gondolni ebbe az egészbe. Szerencse, hogy itt van nekem Virág és Arnold. És legnagyobb csodálatomra, néha még Kinga is. A szigorú, összeszedett külső mögött van benne valami érzelem. Ezt nagyon jól tudom. És néha, nagyon jól jön a segítsége. Sokszor annyira összezavar. Gyakran mérges és haragszik rám, máskor meg segítőkészebb, mint valaha. Komolyan mondom nem értem. Most pedig itt vagyok, már eltelt egy fél év. Minden annyira jó. Az osztálytársaim elképesztőek, nagyon kedvesek és jó fejek. Annyira, de annyira, örülök, hogy a Szent Johanna Gimibe járok. Vajon mi lesz még itt?
|
Szerepjáték példa És kezdődik az egri vár csatája… Lapozok egyet a könyvemben, közben beszívva egy nagy adag friss levegőt, amely a földön, illetve a körülöttem lévő gyönyörű növényeknek köszönhető. Szememmel végig siklok a sorokon, fejben sokkal gyorsabban olvasok, mint hangosan. Minden egyes apró szót elképzeltem a fejemben. Hogy mi hogyan néz ki, merre van, vagy hogyan történik. Magam előtt látom az egri várat, ahogy ellepik a katonák, a bőrömön érzem a perzselő tüzet, ami egyre csak terjed, hallok minden egyes kiáltást és csata üzenetet. Igen. Én és az olvasás… Manapság a fiatalok nem szívesen töltik az idejüket olvasással, pláne nem egy olyannal, amit már egyszer elolvasott. Még hozzá kötelező olvasmányként. De valahogy azt érzem, akkor, mikor kötelező volt elolvasnom és mikor még nem voltam ennyire könyvimádó, nem adtam kellő tiszteletet eme elképesztő műnek. Nem koncentráltam eléggé, az is lehet, hogy rosszul képzeltem el az egészet. Idősebb fejjel, s immáron, hogy nem kényszerből olvasok (ami persze már képtelenség lenne, ugyanis imádok olvasni), teljesen más minden. Igazság szerint, nem is emlékeztem erre a könyvre, csak megtaláltam az egyik doboz mélyén, amit még nem pakoltam ki. Ez a garázstakarítás ugyanis nagyon fárasztó. Nem rémlett, hogy ennyi idő alatt ennyi mindent felhalmoztunk volna odabent, de, mint kiderült, mégis. Pedig még nem is élünk itt olyan régóta, csupán fél éve. Bele sem merek gondolni, mi lesz néhány év múlva… Mikor befejeztem a takarítást, és jutalmul kaptam anyutól egy kis aprót, amit majd elkölthetek a suli büféjében, elővettem a nem régen talált könyvet. Mióta itt élünk, van egy különleges helye a teleknek, ahová rendszeresen kiülök és olvasgatok. Ez pedig az udvaron lévő faház. Kellemes itt üldögélni, főleg egy ilyen enyhe tavaszi napon. Élvezem az olvasást, az pedig, hogy nyíló és illatozó virágok között tehetem, csak jobb. Újra lapozok egyet a könyvemben és élvezettel folytatom a sorokat. Nem tudom hány könyvet olvastam el eddig életemben. Talán néhány százat. Nem voltam mindig ilyen könyvmoly, amikor például az Egri csillagokat kellett olvasni, még nem voltam az. Persze, nem vetettem meg az olvasást, de akkor még nem vonzott annyira. Egy ideje azonban megcsillan a szemem, mikor meglátok egy könyvet, és azonnal a hátlapját kezdem tanulmányozni, a tartalmát keresve. Bár, teljesen felesleges, igazából akármit elolvasok, de ez egy amolyan megszokás. Meg aztán, jó tudni, hogy mit olvas az ember, nem? Egyébként több szempontból is hasznos ez a kis faház. Nem csak olvasásra jó, egyszerűen már maga az ücsörgés is kellemes itt. Virággal gyakran leülünk ide és beszélgetünk, vagy csak egyedül jövök ki olvasni, de mielőtt olvasnék, egészen máson jár az eszem. Ugyanis szeretek idekint gondolkodni, álmodozni. Mostanában gyakran jár a fejemben egy bizonyos személy. Egy bizonyos elképesztően jóképű személy. Ez az érzés még szokatlan nekem, sosem tetszett még egy fiú sem… eddig. Mert ő tetszik. Határozottan beleestem, ezt nem cáfolhatja meg senki. Csak még nem igazán tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel. Habár, ha jól meggondolom, talán soha nem is fogok tudni. Neki sosem tetszenék. Teljesen más fajta lányok illenek hozzá, az olyanok, mint pedig én… nos, mintha nem is léteznénk. Muszáj lesz megbarátkoznom a gondolattal, hogy amit érzek, mindig is viszonzatlan lesz. Na, de, térjünk vissza szeretett elfoglaltságomra, az olvasásra, amit egyébként nem mindig egyedül csinálok. Arnold, az egyik legjobb barátom, gyakran leül mellém olvasni. Mindketten mást, mindketten csöndben, de a lényeg, hogy együtt. És én ezt élvezem. Szeretek vele lenni. Hihetetlenül okos és sok közös van bennünk. Egy újabbat lapozok a könyvben, hamarosan végzek vele, mikor anyu és Virág hangját hallom a kapuban. Néha megrémülök, mikor meglátom ezt a lányt, talpig fekete és rózsaszín ruhákban, aztán rájövök, hogy igazából nagyon aranyos, sokszor nem tudom, lát e, de most egy rózsaszín csattal félre fogta a haját, ami jót jelent. Azt jelenti, most jó kedvű. Azt pedig szeretem. Elhelyezem a könyvjelzőmet ott, ahol járok, becsukom a könyvet és felállok, hogy üdvözöljem a legjobb barátnőmet. Olyan hihetetlen, hogy ezt a szót kimondtam. És én olyan boldog vagyok.
A hozzászólást Rentai Renáta összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 18, 2015 6:43 pm-kor. | |
|